Egyre tudatosabban

2019. 09. 02.
Szerző: Szonda Györgyi
Családilag messze járunk még az ún. zero waste életmódtól, ami annyit jelent, hogy a kommunális hulladékot megpróbálják megközelítőleg nullára redukálni, szerencsére egyre többen. Mi odáig jutottunk egyelőre, hogy hétről-hétre csökken a kukánk súlya, amikor hétfő reggel kihúzzuk az utcára. Elkezdtünk figyelni, hogy ne vásároljunk feleslegesen műanyagot, ha van más alternatíva, és lehetőség szerint kerüljük az előre csomagolt élelmiszereket.

Természetesen még sokat kell fejlődnünk és néha nem megoldható, hogy csak a helyi piacon vásároljunk és még nem készítem magam az összes tisztítószert és piperecikket, de kis lépésekben haladva a gyerekeinknek már beépült néhány nagyon jó szokás: Réka úgy indul vásárolni a piacra, hogy bepakol a kosárba néhány tüllzsákot, dobozt és üveget. Dávid mindenhova a saját kulacsát viszi és újratölti, ha szomjas és felfedezte kisgyerekkorunk szívószálát és szappanbuborékfújóját, a szalmaszálat. Bence újrahasznosított fogkefét, fa pálcás fülpiszkálót választ, a nagyok trendi vászontáskával járnak, és van saját refill korsójuk...

Én az itthon található összes tüll és csipkeanyagból zsákocskát varrattam anyukámmal, amit mindig megcsodálnak a szupermarketekben, amikor ezekbe pakolom a zöldségeket, gyümölcsöket és a pékárut is. Vannak azért kihívásaim is, nem tudok megbarátkozni a tégelyes dezodorral és a samponszappannal, a mosható intim higiénia nem az én világom, nem tudom mibe gyűjthetném a kutyagumit séta közben, és az öntapadós tankönyvborítót látom a legjobb megoldásnak a tartós tankönyvek megóvására. Úgy érzem, azért ezek ellenére is sokat teszünk, kis változtatásokkal, apró lépésekkel haladunk, hogy az unokáinknak is maradjon valami a világunkból...