Back to school

2019. 09. 09.
Szerző: Sallai Ervin

Kedves Szülők!

Iskolapszichológusként nagy kihívásnak érzem a hosszú nyári szünet után visszaszoktatni tanintézményünk nebulóit a tartalmas, de vidám oktatás időszakára, főleg, hogy sokan még az iskola címét is elfelejtik minden évben, és csak GPS-szel találnak ide az évnyitóra.

Kérem a kedves szülőket, segítsenek gyermekeiknek – főleg az első időszakban –, hiszen a kis lurkók ősszel mindig fáradtak. Nem csoda, hiszen akkor ébrednek, amikor nyáron abbahagyták az esti csetelést a barátokkal. A szünetben átaludták az egész délelőttöt, és ha hagyjuk, nem lesz másképp az iskolában sem. Kedves, kakaóbajuszos, szundikáló diákokat látok a második padtól hátrafelé. Szerencsére nem tűnik fel, hiszen a tanárok is gyakran bóbiskolnak az első hónapokban a röpdolgozat alatt. Alszanak az igazgatóságon a fénymásolókon, alszik a takarító személyzet, a karbantartók az örökké hideg radiátorokon, és a porta is, mint Csipkerózsika a mesében. Egyedül a besurranó tolvajok nem alszanak, akik tavaly szeptemberben tornaóra alatt úgy vitték el a kosárlabda palánkokat, hogy az éppen meccset játszó két osztálynak és a tesitanárnak fel sem tűnt.

Pedig annyi szép feladat áll előttünk. Például újra meg kell tanítani őket a könyvek használatára. A nyár folyamán gyakran elfelejtik a gyerekek, hogy kell kinyitni egy könyvet, és csak ülnek előtte, várva a pin-kódot. A jómódú családokból származók gyakran rászólnak a kötetekre: Siri, nyisd ki a könyvet! Tudjuk, hogy a szülők is fáradtak, hiszen az utolsó este színezték ki vonalon belül a gyerek helyett a teljes nyári színezőt, és a kötelező olvasmányt is a kád mellett, a vécén ülve olvasták fel a kisdiákoknak. Mégis megkérjük, segítsenek olyan állapotban visszahozni tanulóinkat, ahogy júniusban átadtuk, plusz az a kis gipsz a karokon, lábakon, ami a vidám nyarat jelzi.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a napi 5 órával csökkentett gépezés elvonási tünetekkel jár. Próbáljuk megadni növendékeinknek a megszokott digitális környezetet. Megnehezíti sajnos munkánkat, hogy az iskola egyetlen számítógépét még Neumann János készítette sajátkezűleg, és kurblival kell elindítani.

Kollégáim előtt nem ismeretlen, hogy a gyerekek egész nyáron egy lesötétített szobában feküdtek YouTube-ot bámulva, ezért az iskolaudvaron álldogálás oxigén-túladagolást okozhat nekik. Felkészítettük az állományt, így szükség esetén azonnal széndioxidban gazdag, zokniszagú levegőt vagyunk képesek adni inhalátorral a pánikoló gyerekeknek.

Hogy ne legyen annyira nehéz a srácoknak átállni a hazai finomságokról az iskolai menzára, az első hónapban chipses zacskóba csomagoljuk az ebédet, trauma ellen. Marika néninek a konyhán még egy „Marika vagyok, segíthetek?” feliratú kitűzőt is készítettünk, hogy tanulóink a megszokott gyorséttermek otthoni ízélményét élhessék át, amikor belekanalaznak a McSpenótba tükörtojással.

Nekem is két kiskamasz fiam van, akik az elmúlt három hónapban csak az ágyuk és a hűtőszekrény közötti távolságot tették meg gyalog, ezért intézkedtem, hogy gyógytornász tanítsa meg az iskola gyermekeit újra járni. A tapasztalt kolléga poszttraumás stresszben szenvedő háborús veteránokkal foglalkozott idáig, ezért biztosak lehetünk benne, hogy karácsonyra már vidáman futkosnak diákjaink a folyosókon, semmibe véve a házirendet. Ezzel egyidőben a gyerekek gerincét is elkezdjük erősíteni, de a hátizmok fejlesztése hosszú feladat: célszerű az első hónapokban húzós bőröndökben vagy kézi targoncán (népszerű nevén: békán) hozni a tanszereket hátitáska helyett. Nem mondom, hogy a tavalyinál lényegesen nehezebbek lennének a tankönyvek, de elgondolkodtató, hogy a katasztrófavédelem utász alakulatai sárga villogóval szállították ki külön-külön az egyes évfolyamoknak.

Ha fizikailag és lelkiekben is sikerül mindenkit felkészítenünk újra az oktatásra, már gyerekjáték lesz elérni a tanárok megszólítását „gecc” nélkül, és hogy legalább a helyesírás dolgozatokat ne cset rövidítésekben írják intézményünk tanulói. Higgyék el, októberre már a tanulók nagy része képes lesz hangos zokogás nélkül kibírni legalább az első két órát, és a pedagógusokat sem kell erővel belökni az osztálytermekbe, lefeszegetve az ujjukat a kilincsről.

Remélem, minden kisdiák sokat okul az elkövetkező félévben. Találkozunk a téli szünet után, amikor a fokozott cukorbevitel és az ajándékcunami elvonási tüneteivel küzdünk meg közösen.

Üdvözlettel:

Dr. Reményi Andor

iskolapszichológus

Iskolafóbia, avagy hogy lesz mumus az iskola

Iskolafóbia, avagy hogy lesz mumus az iskola

A reggeli készülődés nem a kedvenc időszak a legtöbb családban. A felnőttek sietnek, nem akarnak elkésni, a gyerekek még nem szoktak hozzá ehhez a tempóhoz, de mintha nem is érdekelné őket: tiltakozásképpen lassabban készülődnek, mint ahogy tudnának. Vagy csak nem aludták ki magukat?
Szorongásos zavarok gyermekkorban

Szorongásos zavarok gyermekkorban

Gyermekkorban bizonyos félelmek és szorongások életkor-specifikusak és ekkor nem kórosak. Egyes félelmek kialakulnak, majd elmúlnak és helyükbe új félelmek lépnek.
Új szempontokat kell figyelembe venni az elhízottság megállapításánál

Új szempontokat kell figyelembe venni az elhízottság megállapításánál

Az új kanadai irányelvek szerint nemcsak a testsúlyt, hanem az egészségi állapotot is figyelembe kell vennie az orvosnak, mielőtt a pácienst elhízottnak ítéli.
Az egészséges időskort fiatalon kell megalapozni

Az egészséges időskort fiatalon kell megalapozni

Hazánkban a teljes egészségügyi ellátás nagy része a 60 éven felüliek kezelésére irányul, éppen ezért a kardiológia és az onkológia mellett a geriátria a legtöbb magyar családot érintő egészségügyi terület.