Az időskori elbutulás

2019. 10. 15.
Szinte mindannyian találkoztunk már azzal, hogy idősebb embereknek olykor nehezükre esik észben tartani a közelmúlt dolgait, miközben egészen pontosan idézik fel életük régvolt eseményeit. Az életkor kitolódásával jelentős problémává vált mind az időskori feledékenység, mind pedig az ezzel szoros kapcsolatban álló dementia, vagyis elbutulás, a szellemi képességek hanyatlása.

Az időskori elbutulás lényege a megszerzett és begyakorolt intellektuális funkciók, tájékozódási képességek hanyatlása. Sokszor a rövid távú memória elvesztése az első tünet. Súlyosabb esetben a beteg fokozatosan elveszítheti emlékező- és ítélőképességét, végül önmagát sem képes ellátni, környezetét nem ismeri fel, kommunikációs képessége megszűnhet. Típusos esetben előbb a személynevek esnek ki, majd ezeket a főnevek követik. A rövid távú memória súlyosan károsodik, de a régmúlt emlékeit még hosszabb ideig képesek feleleveníteni.
Számos oka lehet a dementia kialakulásának, de a tünetek nagyon hasonlítanak: az emlékezeti funkciók gyorsabb vagy lassúbb ütemű hanyatlása jelentkezik, esetleg egyéb idegrendszeri vagy pszichiátriai tünetek is csatlakoznak hozzá.

„Elfelejtettem…”

Gondoljunk-e mindig valami súlyos elváltozásra, vagy intézzük el puszta kézlegyintéssel, ha környezetünkben, családunkban egy idős személy feledékennyé válik, hiszen ez „a korral jár"?
Fiatalkorban is jelentkezhet feledékenység, s ha saját életünkre gondolunk: hányszor mondjuk naponta, hogy elfelejtettem valamit -Betegség ez? Természetesen általában nem, csak információkkal, eseményekkel zsúfolt napjaink velejárója. De tudni kell, hogy még fiatalkorban is állhat mögötte akár egyszerűbb, akár súlyosabb elváltozás.
Időskorban persze gyakoribb a feledékenység, de kifejezett, feltűnő jelentkezése nem a kor velejárója!

Mert a szervezet kopik!

Leggyakoribb időskori oka az erek általános elmeszesedése, az ateroszklerózis. Ennek következtében számos egyéb betegség mellett (szívelégtelenség, magas vérnyomás, cukorbetegség), agyi vérkeringési zavarok alakulhatnak ki, melyek oxigénhiányos állapotokat teremtenek.
A csökkent pajzsmirigyműködés (hipotireózis) fontos tünete a feledékenység, a csökkent aktivitás, az érdeklődés hiánya; sok esetben csakis ezek a tünetek jelentkeznek.
Gondolni kell az agyi térszűkítő folyamatokra is (pl. agydaganat), a feledékenység az első tünet is lehet, s az egyéb ideggyógyászati tünetek esetleg hiányozhatnak.
Nagyon sok idős ember szed gyógyszert (pl. nyugtatókat), s ezek is a fent említett panaszok okai lehetnek, amennyiben gyógyszer-addikció (hozzászokás) alakul ki.
Szorongásos betegségekben a figyelem szétszórtsága, a depressziókban pedig az aktivitás hiánya múló emlékezetzavart okozhat, s az alapbetegség gyógyításával magától megszűnik.
Egyes betegségek (pl. némely parkinsonismus-formák, az AIDS, a súlyos vérszegénység, a veseelégtelenség, vitaminhiány, alacsony vércukorszint), emellett a táplálékhiány (!) és a nagyon gyakori alkohol okozta agyi elváltozás is valódi dementiát eredményezhetnek. Felismerésük nagyon fontos, mivel az alapbetegség kezelésével további súlyosbodásuk lassítható.

Az Alzheimer-kór

Szólnunk kell még az Alzheimer-kórról, illetve a fenti betegségekhez társuló Alzheimer-típusú dementiákról. Klinikailag a korábbi ismeretek emlékezetben tartásának és felidézésének nehézkessége, majd a tájékozódás zavara észlelhető. Szegényessé válik a szókincs, az érdeklődési kör beszűkül. A korábban megszerzett praktikus intelligencia a jól begyakorlott sztereotípiákkal hosszú időn át segítheti a magatartást. Az agyról készült komputertomográfiás képeken (számítógépes rétegfelvételeken) a jelzett agyi állomány pusztulása és a tünetileg észlelhető leépült állapot között azonban nincs egyértelmű oki kapcsolat.

Figyeljünk egymásra!

Láthatjuk, milyen sokféle, igazán súlyos betegség állhat az egyszerű, szinte mindennapos viselkedés, a feledékenység mögött.
Amennyiben a fent leírt súlyos ideggyógyászati-pszichiátriai tüneteket észleljük ismerősünk, rokonunk normálisnak, mindennaposnak tartott feledékenysége mellett, ha hirtelen jelentkezik a feledékenység, vagy jelentős súlyosbodása észlelhető, mindenféleképpen forduljunk orvosunkhoz!

Itt jut nagy szerep a háziorvosoknak. Ha jó kapcsolatot tart a családdal, személyesen ismeri betegeit, követi életüket, betegségeiket, gyógyszereiket rendszeresen ellenőrzi, talán jobban kitűnik a szokatlanul-indokolatlanul jelentkező feledékenység.

Ne hanyagoljuk el se magunkat, se rokonainkat, se ismerőseinket! Ne felejtsünk el segíteni másokon!