Segítsünk jól!

2019. 10. 16.
Szerző: Tompa Diána
Gyakran találkozunk az utcán vagy tömegközlekedési eszközökön kísérő nélküli, látássérült emberekkel, akiknek sokszor minden jó szándék ellenére is, helytelenül próbálnak segítséget nyújtani, amivel többet ártanak, mint használnak.

Helyes segítségnyújtás az utcán:

Legelőször is kérdezzük meg az illetőt, hogy segíthetünk-e neki, hiszen vannak, akik szívesebben hagyatkoznak önmagukra. Amennyiben a látássérült ember elfogadja a segítségünket, fogjuk meg a karját vagy hagyjuk, hogy ő karoljon belénk. Ajánlott mindig egy lépéssel előtte haladni, különösen ajtón vagy hasonló szűk helyeken történő áthaladáskor, hiszen így tudunk előre szólni a felmerülő akadályokról. A járdaszegélyeknél le-és fellépésnél mindig lassítsunk le, és figyelmeztessük rá, közvetlenül a le-, illetve fellépésnél. Ha lépcsőhöz érkezünk, azt is jelezzük előre, megadva az irányt is, hogy fel vagy le kell-e lépni. Abban az esetben, amikor korláttal kiegészített a lépcső, helyezzük a vak ember egyik kezét a korlátra, és az utolsó lépcsőfoknál figyelmeztessük rá, hogy ez az utolsó; ugyanígy kell eljárni a mozgólépcsők esetén is.

 

Helyes segítségnyújtás a tömegközlekedési eszközön:

Felszálláskor és leszálláskor úgy tudunk szakszerűen segíteni, ha a látássérült embert a nyitott ajtóhoz kísérjük, és a kezét a kapaszkodóra helyezzük, majd megmondjuk a lépcsőfokok számát is. A tömegközlekedési eszközön utazva, minden esetben ajánljuk fel ülőhelyünket, hiszen biztonságosabb az ülés, mert egy hirtelen fékezésnél ők nagyobb veszélyben lehetnek. Ha elfogadja az ülőhelyet, lehetőleg fogjuk meg a könyökét és vezessük oda az ülőhelyhez, viszont ha mégis állni szeretne, akkor tegyük kezét a megfelelő kapaszkodóra.