Némán támad a modern mumus: a metabolikus szindróma

2019. 10. 28.
A ma sokat, gyakran mumusként emlegetett, és egyre gyakoribb betegség, a metabolikus szindróma fő okozója a túlsúly. „Az elhízott emberek száma hallatlan mértékben, robbanásszerűen megnövekedett az elmúlt évtizedekben. Ennek okát természetesen folyamatosan kutatják, de az biztosnak látszik, hogy az úgynevezett modern táplálkozás és a testmozgás sokszor teljes hiánya áll a hátterében” – mondta a Népszavának dr. Pusztai Péter, a Budai Egészségközpont endokrinológusa.

A metabolikus szindróma meghatározásakor, bár régóta ismert betegség, eleinte az bizonyosodott be, hogy bizonyos szív-, érrendszeri betegségek – infarktus, agyvérzés, amputációhoz vezető alsóvégtagi érszűkület – nem véletlenül alakultak ki. Nagy vizsgálatokkal mutatták meg, hogy egyes betegségek mellett gyakrabban megjelenhet például a magasvérnyomás-betegség, a vérzsírszintek és a húgysavszint emelkedése, valamint a cukorbetegség is. Később kiderült, hogy az elhízás önmagában is önálló rizikótényező lehet. Több nemzetközi társaság is dolgozott azon, hogy meghatározza a metabolikus szindróma definícióját és veszélyeztetettségi körét.

„Az biztosan mondható, hogy a magasabb vérzsírok és még inkább az emelkedett vércukorértékek a leggyakoribb kiváltó okok. Sokszor olvasható, hogy a metabolikus szindróma egyenlő az inzulinrezisztenciával, pedig ez az anyagcsere-betegségekkel foglalkozó nemzetközi és magyar társaságok egyöntetű véleménye alapján sem igaz. Ugyanakkor van átfedés, az azonban nem igaz, hogy minden metabolikus szindrómásnak van inzulinrezisztenciája, és nem is feltétlenül minden inzulinrezisztenciásnak van metabolikus szindrómája is.”

Tünetegyüttes

A metabolikus szindróma diagnózisához szükséges kritériumokat 2009-ben határozta meg a Nemzetközi Diabétesz Szövetség az Amerikai Kardiológiai Társaság egyetértésével. Jelenleg ennek, a világszerte elfogadott kritériumrendszernek első eleme a haskörfogat mérete. Ennek sztenderdje azóta finomodott, etnikum-, illetve országspecifikus értékeket határoztak meg, így más Amerikában, Ázsiában és Európában is. A kontinensünkön a középértéket kell figyelembe venni: férfiaknál 94, nőknél pedig 80 centiméterig tartják normálisnak. A mérése igen egyszerű: a köldök magasságában egy mérőszalaggal megoldható. A következő két kritérium a vérzsír értékei: a koleszteriné és a trigliceridé. Utóbbit akkor tekinti kórosnak az ajánlás, ha 1,7 mmol/l vagy annál nagyobb. Az érték akkor is pozitívnak számít, ha erre gyógyszert kell szednie a betegnek. A „rossz” HDL-koleszterinértéknek férfiak esetében 1,0 mmol/l, nőknél pedig 1,3 mmol/l-nél kevesebbnek lennie, gyógyszer nélkül. A vérnyomásnak – gyógyszer nélkül – 130 Hgmm systolés és 85 Hgmm diastolés érték alatt kell lennie. Az ötödik feltétel nem egyszerűen a cukorbetegség, hanem a kóros éhomi vércukorérték, aminek határa 5,6 mmol/l. Ha ebből az öt értékből három pozitív, ki lehet mondani, hogy a betegnek metabolikus szindrómája van – magyarázta a Budai Egészségközpont szakorvosa.

Nem feltétlenül lehet észrevenni, pedig kellene

Gyanakodni csak a haskörfogat értéke alapján lehet, mert a többi eltérés általában nem okoz tünetet. Súlytöbblet esetén ezért érdemes ellenőriztetni a többi paramétert is, akkor különösen, és akár már fiatalon is, ha a családban volt szív-, érrendszeri betegség.

„Az egyes kórállapotokat külön kell orvosolni; a vérnyomás, a triglicerid, a koleszterinszint beállítása mellett a legfontosabb a zsigeri zsírszövet miatt megnövekedett haskörfogat csökkentése. Ez elsősorban életmódi terápiával – étrend és fizikális aktivitás –, illetve szükség esetén gyógyszeres kezeléssel valósítható meg.”

A metabolikus szindróma akár súlyos betegségeket, például érelmeszesedést is okozhat, ennek következtében jelentősen romolhat az élet minősége, hiszen fájdalmat, de súlyos esetben a láb elvesztését is eredményezheti. Egészségrontó, de akár életveszélyes szövődménye az infarktus és a stroke is.

Forrás: Budai Egészségközpont