A kislány és a klímaszörny

2019. 11. 29.
Szerző: Kalmár András
Félni jó. Mert félni csak valamitől lehet. A félelemnek tárgya, alakja van. A szorongás az, ami alaktalan, megmagyarázhatatlan, és elemészt. De félni szeretünk, főleg a fiatalok. A gyerekek például imádják egymást ijesztgetni, rémtörténeteket mesélni, a szomszédban lakó néniről vagy akár egymásról is, és persze szörnynek öltözni. A tinédzserek pedig annyira odavannak a horrorért, hogy a valóságban is kipróbálják – ezt hívják extrémsportolásnak. És amióta ezt fel is lehet venni kis mindenálló kamerákkal és meg lehet mutatni a világnak, még nagyobb kedvet éreznek ahhoz, hogy gyárkéményekről ugráljanak le ejtőernyővel, vagy bringázzanak egy szakadék peremén, esetleg snowboardozzanak a lavina előtt, amit ők indítottak be. Hiába no, a jó öreg adrenalin.

APROPÓ, LAVINA. APROPÓ, FÉLELEM.

Volt egyszer két jóbarát, valamikor a múlt-múlt században, akik elég zűrös körülmények között éltek, keresztül-kasul Európában. Patchwork családok, nyitott házasságok, féltestvéri szerelem, gyerekek összevissza, szerelmek dettó. Mindkettő költő volt, sőt az egyikük ráadásul még lord is. És történik egyszer, hogy az, aki nem lord és a barátnője, aki épp csak 17, meg közös gyermekük, aki még csecsemő, valamint a lány féltestvére, elmennek Genfbe a lordhoz, mivel anyagi gondjaik vannak. És mert rettenetes idő van, a nyár közepén is fűteni kell, ezért német rémmesékkel szórakoztatják egymást – olyanokkal, amilyeneket ezidőtájt a Grimm-testvérek gyűjtenek. Közben viharok dúlnak, lavinák robajlanak le az Alpokból a tajtékzó Genfi-tóra, veri a jeges szél az ablakot. A társaság pedig kitalálja, hogy rémtörténet-maratont rendeznek, mindenki ír valamit, és akié a legszörnyűbb, az nyer. Aztán a többiek feladják, a 17 éves lány azonban kitartóan ír, és végül ő nyer.

A története egy Victor nevű, szintén 17 éves fiatalemberről szól, aki genfi, és világuralomra tör. Istent akar játszani: létre akar hozni egy embert. De nem úgy, mint Löw rabbi Rudolf császár Prágájában, aki úgy alkotta meg a gólemet, hogy agyagból szobrot készített, és Isten titkos nevével életre keltette. Victor a teremtménye alkatrészeit, bonctermekből és vágóhidakról szerzi be, összeférceli őket, és valami titokzatos módon – soha nem árulja el hogy hogyan – életre kelti azt.

Victor Frankenstein a későbbi filmes ábrázolások ellenére nem használ elektromosságot, de az elektromosság ott vibrál ennek a nagyon izgalmas korszaknak a levegőjében, főleg az észak-itáliai levegőben! Hiszen ott van Volta, akit a feszültség mértékegységeként naponta emlegetünk, és aki feltalálta az elemet; meg Galvani, aki imádott enni, például a gyerekdalban szereplő Bíró Marcsához hasonlóan békacombot ropogtatni. És amikor rájött, hogy az ebédhez előkészített szerencsétlen kétéltűek rézkampóval az erkély vasrácsára kiakasztott végtagjai összerándulnak, amikor a rácshoz veri őket a szél, megvilágosodott. Viszont Galvani unokaöccse, Guiseppe Aldini, már messzebbre ment, ő egy kivégzett gyilkos hulláját izgatta elektródákkal (az esemény természetesen nyilvános volt, ha lett volna 1803-ban Facebook, bizonyára sokan live-olták volna), aminek hatására a hulla izmai rángani kezdtek, és az egyik szeme ki is nyílt. Végül Aldini a holttest fenekébe dugta eszközét, minek hatására az olyan karlendítést produkált, amelyhez hasonló több mint száz évvel később borítja lángba Európát.

Ugyan e jeles esemény időpontjában a Frankenstein történetét megíró kislány még csak 5 éves, de mivel a korban minden a földrajzi és természettudományos felfedezésekről szólt, a Nagy Titkok kutatásáról, a történet őt is megrázza – a szó legszorosabb értelmében. És korának Greta Thunbergjeként tenni akart azért, hogy a kibontakozó ipari forradalom lendülete nehogy embergyárakat hozzon létre.

Hogy az ember Istenné válásának veszélye csak közel 200 év múlva jön el, ráadásul egy bárány képében (Oh, Dolly), azt nem tudhatta, mindenesetre regényében a szörny elődjéhez, a gólemhez hasonlóan teremtője ellen fordul. És ez legyen intő jel minden Victor Frankensteinhez hasonló ambíciókkal rendelkező tudósnak, a XXI. században is.

És még egy érdekes adalék, ha már szóba került Greta Thunberg. A Frankenstein című regény egy klímakatasztrófa eredménye. 1815-ben Indonéziában kitört a Tambora nevű vulkán, aminek következtében megbolondult az időjárás, és a következő nyáron elképesztő erejű viharok szedték áldozataikat Európa-szerte. Ezért is húzta meg magát az akkor csak 17 éves Mary Wollstonecraft Godwin leendő férjével, Percy Shelleyvel Lord Byronnál, és ezért születhetett meg az őrült tudós és a bosszúálló szörnyeteg története a későbbi Mary Shelley tollából 1816-ban, a Genfi-tó partján.