#KORONAVÍRUS

A fertőzöttek lelki támogatása is nélkülözhetetlen

A távolságtartás véd a fertőzés ellen, de fel kell készülnünk a lelki hatásaira

A járvány miatt az idősek számára bezárult a világ

Nincsen fenyőfa tövis nélkül

2019. 12. 12.
Szerző: Sallai Ervin
A Halloween tököt le kellett volna szedni. Hülyén néz ki a betlehemes oltárral. Ponty a kádban? Ha rajtam múlik, ott is marad, míg végelgyengülésben meg nem hal. Anyádék akkor jönnek, amikor anyámék. Parádés. Mínusszor mínusz, az plusz.

Ferdébb fa nem volt? Majd befordítjuk a sarokba. Húzzad már. Ne ott fogjad, lehullik az összes tű. Ha a konyhában faragod, összetöröd a metlahit. Jövőre műfenyő! Kötünk rá Wunderbaumot, hogy legyen illata. Bogozza az izzót tovább, akit két anya szült. Feldobom gubancban, majd azt mondjuk, ez a trendi. Hogy lehet, hogy minden évben új csúcsdíszt kell venni? Nem az a baj, hogy felzabáljátok az összes szaloncukrot, mielőtt a fára kerülne, hanem hogy visszahajtogatjátok az üres csomagolást.

Régen minden más volt. Fehér karácsony. Akkora hó, hogy egy dán dog ki se látszott, most meg a csivava bokájáig se ér. Mondjuk a vonatok ugyanúgy elakadnak. Gyereknek mobil? Az kéne még. Bukásra áll fizikából. Lopom én a pénzt? Én koromban tárcsás se volt, mégis felnőttünk. Liza mióta vega? Egyen tonhalsalátát.

Hát sziasztok! Én még trikóban, de gyertek be! Igyatok erdélyi diópálinkát! Csabika hozta kamionnal, átmarta a petpalackot. Mindjárt felkapok egy inget. Szívem, hol a dezodorom? Kedden itt volt, amikor fürödtem.

Töltsél! Sajnálod? Pakoljad a majonézes krumplit, mintha nem lenne holnap.

Idén megrepedt a bejgli, már a liszt sem a régi. Ugyan már, jó ez, nem fujtós. Egyél csak, sütöttem 30 rúddal. Meg a gesztenyéset is. Békebeli, nem ilyen édesítős baromság. Jó, a Tildácska más, mert neki egyből egekben a cukra, ha csak ránéz egy habcsókra, de a többiek divatolnak a nagy érzékenységgel. Teri hozzál már tejfölt, csússzon az a töltött káposzta. Sértegetsz, hogy nem fér több? Tíz gombóc se volt. Nem ízlik?

Mennyből az angyal egy-két-há. Mit tudom én, milyen hangnemben?! 30 év légkalapácsozás után örülök, hogy azt hallom, mit énekelünk. Gyerekek, ne úgy énekeljétek, hogy leesett farral! Mama templombajárós, tudjátok ti is. Na, a csillagszóró meg kiégette a parkettát. Ledes kínai jobb lett volna, de hiába beszélek. Majd Zoli felcsiszolja. Milyen Zoli? A Hrabákék unokahúgának a férjének a szomszédjában lakik az a hogyishíják, tudod, na nyelvemen van, mindegy, annak a kollégája, csak fusiban csiszol parkettát, mert pék, reggel végez, oszt ott az egész nap, van ideje. Na!

Nem kellett volna ilyen drága ajándék. Megint könyv? A tavalyit sem olvastam még ki.

Jaj már Irén! Rajta maradt az árcédula. Legalább egy nullát írtál volna mögé, hogy azt higgyék, dubajozunk. Ó, zokni! Nem az én méretem, de majd dédinek jó lesz. Finom puha. A zokni is. Nézd, ott a méregdrága babaház, oszt a lábosokkal játszik a gyerek.

Amíg a kölkök elvannak, együnk egy falatot, mert ránk romlik.

Direkt neked belefőztem a levesbe egy rakat velős csontot. Kifújjam pirítósra, vagy feltunkolod sajtos-sós sütivel? Csipegessél hókiflit is, egy álló hétig daráltam a mákot, még jó, hogy nem vette el az Európúnijó.

Hova mentek? Semmi dolgotok, szünet van, nem?

Anyádék sose mennek már haza? Legközelebb náluk karácsonyozunk, fene fog annyit mosogatni.