Borkóstolgatók a pincében

2020. 11. 25.
Szerző: Sallai Ervin
Az ősz nem ősz egy igazi szüreti mulatság, és a borkóstolgatás nélkül.

Ha a szüleim munkája engedi, ősszel gyakran kirándulunk hétvégente. Ilyenkor korán reggel indulunk otthonról, alaposan megpakolva szalámis szendvicsekkel, amikbe apa szerint nem kéne uborkát tenni, mert szottyadt lesz már a vonaton. Napközben várromokat nézünk, amik már a nagymama előtt is ott álltak, pedig ő aztán nagyon öreg.

Bárhol is kirándulunk, valahogy délután mindig eljutunk egy helyre, ahol apa felkiált: Nini, itt egy borospince! Kérdezzük meg, tartanak-e kóstolót! Ennél a mondatnál már jól tudjuk, mi következik.

A legelső műsorszám, amit a családom előad: az elhelyezkedés. Olyan asztalt keresünk, ami közel van a mosdóhoz, ha valakinek ki kell mennie, de nem járkál át rajtunk az összes turista. Ne jöjjön anyára a cúg, de jól lássa a borászt. Senki ne érjen a nyirkos falakhoz, ne billegjen a pad lába, és a hangosan beszélő ellenszenves asztaltársaságtól is legyünk minél messzebb. Miután így elhelyezkedünk, kihozzák a poharakat. Ezután már csak kétszer ülünk át, mert anya szerint mégis a másik hely lenne a jobb.

Mi gyerekek egyből kapunk mustot. Persze hiába mondjuk öcsémnek, hogy ne igya literszám. Mire a sajttálakat kihozzák, neki már fáj a hasa, így a délután további részében én őt kísérgetem a vécére. Helyenként a pincék mellett csak pottyantós kerti budi van, ami nagyon vicces, főleg, hogy öcsém retteg a pókoktól. Bokáig letolt gatyával is világrekordot fut szerintem, ha leereszkedik rá hascsikarás közben egy derék keresztespók.

Sajnos a budijáratok miatt gyakran lemaradunk apa műsorának kezdetéről. Apa úri huncutságnak tartja, amikor a borász a déli lejtők napsugarának játékos csilingeléséről vagy a tanninok vibrálásáról beszél. Amikor megkérdezik, mit érez az első illatokból, hosszan mesél a szőlőt taposó asszonyok 39-es lábméretéről, és vádlijuk visszereiről. Ilyenkor az úri társaságok szörnyülködve néznek ránk, de apát már nem lehet megállítani. Megkérdezi, hogy a vörösbort mikor szellőztessük a dekantálóban: mielőtt beleöntjük a kólát vagy utána? Anya persze szégyenkezik, de azért kér egy kockacukrot a poharába, mert a száraz bortól sava lesz. Ettől a borász keze megremeg egy kicsit.

Ha nagyi is jön velünk, sosem felejti megjegyezni, hogy az ő idejében még voltak rendes italok, nem kellett beérnie ilyen szocialista kókálmánnyal, ami sosem látott tőkét. Meg hogy ilyen ganaj egy lőrét nem ivott, amióta fáj a dereka, és a Tescoban nem tud lehajolni az alsó polcos petpalackos italokért.

Közben persze szép lassan mindannyian becsiccsentenek, mert olyan nincs, hogy az én családom kiköpné a bort a köpőcsészébe, vagy kiöntené a pohár alját a kancsóba. Ha ki van fizetve, megisszuk, nem? A jobb helyeken furcsán néznek, amikor apa torkaszakadtából üvöltve énekli, hogy „Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs.” Legszívesebben a kijárathoz terelnének bennünket, de anya ilyenkor még feltétlen elmeséli, hogy fiatalkorában az egyetemi klubban minden este pancsoltak ennél jobb borokat is tablettából. Meg is tudakolja, hogy a vörösborhoz mennyi ételfesték kell, mert régen bordó kreppapírt áztattak a fehérborba, de az piszok drága mostanában a kreatív boltokban.

Apa udvariasan érdeklődik, van-e ebből a parasztízű borból eladó palackozva. Elvinné bosszúból a sok guggolósért Pali bácsinak Lovasra. Pali bácsi bora legendás. Mindig dagadó kebellel hívta meg a családot és az egész környéket szüretkor egy-egy kortyra, úgyhogy a helyiek a végén már tényleg guggolva közlekedtek az ablaka előtt, nehogy meg kelljen kóstolni. Egyedül a német turisták vedelték örömmel, akikkel Pali bá mindig felolvastatta a „Lovas” táblát, és a térdét csapkodta, ahogy a derék svábok zavartan mosolyogva mondták, hogy „lófász”. Próbálták sokan javasolni Pali bának, hogy a szőlőszemeket is préselje le, ne csak a csutkát, akkor nem lesz ilyen savanyú, hogy csak a pálinka veszi el az ízét.

A borkóstoló végül elérkezik szertartásos befejezéséhez. Apa megkérdezi a pincében a borászt, melyik borára a legbüszkébb. Meghallgatja a fennkölt szónoklatot a feketeáfonyás díszítésről, testes zamatokról, mineráliákban gazdag ízkomplexumokról és csábító struktúrákról, majd harsányan megadja a kegyelemdöfést: Hozza ki nagyfröccsbe’!

Ahány nyelv, annyi macera

Ahány nyelv, annyi macera

Mire kell neked pénz, fiam? Nyelvtanárra? Minek az?
Nálunk ilyenek az ünnepek

Nálunk ilyenek az ünnepek

A karácsonyi készülődés minden családban okozhat nehezebb perceket, de humorral az ünnepek alatt is gördülékenyebb lehet a családi élet.
Hét fehér történet

Hét fehér történet

A hó régen mértékegység is volt: az, hogy hány havat ért meg valaki, az életkorát is meghatározta. Ha minden hóra nem is, azokra, amik fontosak voltak valamiért, még emlékszem én is. Össze is gyűjtöttem hetet.
Az irritábilis bél szindróma kialakulásának mechanizmusa

Az irritábilis bél szindróma kialakulásának mechanizmusa

Belga kutatók feltárták az irritábilis bél szindróma kialakulásának biológiai mechanizmusát.