Menekülés a nagyvárosból – Apaszemmel

2012. 07. 01.
Végre itt a tanév vége! El kell mondanom, hogy egy család élete az iskolakezdéssel válik borzalmassá. Minden reggel indul a versenyfutás az idővel. Bármilyen korán kelünk, mindig becsúszhat valami porszem a gépezetbe. Pl.: Bence nem hajlandó felvenni a másik pulcsiját, mert anya kimosta a kedvencét, vagy Dávid a kint tomboló 30 fok ellenére is az új gumicsizmában szeretne óvodába menni...

Szöktetés a konyhából – Apaszemmel

2012. 06. 10.
Nálunk április–május hónapokban valóságos fesztiválhangulat van a családban. Jó, nem egy szokványos méretű rokonságról beszélünk, viszont nálunk is meg kell ülni a jeles napokat, nem lehet azokon átsiklani, még akkor sem, ha akár mindennapra is esik egy szülinap. Mindenkinek jár a tisztelet, hogy egy évben egyszer megünnepelje a család.

Apaszemmel: 6-szor több hiszti, 6-szor több puszi

2012. 05. 02.
Igen, a nagycsaládnak vannak árnyoldalai is. Nejem nagyon finoman fogalmazott egy átlagos hétvégi indulás leírásánál, hiszen nálunk ez alaphangon másfél óráig tart. És akkor senki nem hisztizett, mindenkinek jó volt elsőre, amit kikészített, nem szakadt el egy cipőfűző sem, és a reggelinél sem ömlött ki semmi.

A hatodik – Apaszemmel

2012. 04. 03.
Réka immár 14 hónapos és gyönyörű. Én, mint minden lányos apa, odáig vagyok érte, meg vissza. Selymes kezecskék, egy kicsi toka, hurkás boka meg combi, és ahogy tipeg, ja, és a szemei... Akinek már volt lánya, az tudja, miről beszélek, akinek meg mindez „nyálas”, attól elnézést kérek!

Az oktatás ügy! – Apszemmel

2012. 03. 02.
Lehet, hogy későn, de megnéztem, milyen tankönyvekből tanulnak gyermekeim. Matematika, irodalom, kémia, természetismeret... folytathatnám a sort. Megvan minden, ami a „mi időnkben”, csak színesebb, szagosabb, szebb a nyomtatása. A hon- és népismeret tantárgynál elakadtam.

Apa véd

2012. 02. 03.
– Apu! Nekem ki lesz az apukám, ha megnövök?... – kérdezte Dávid és folytatta: – azt szeretném, ha akkor is te lennél az apukám, ha már nagy leszek!... – és megfogta a kezemet. Éppen egy koncertről tartottunk hazafelé, ahol állami gondozott gyerekeknek zenéltem. Nem értette a maga 3 évével, hogy miért nincs valakinek anyukája és apukája.

Őrangyal – Apaszemmel

2011. 12. 17.
Sétálunk hazafelé az iskolából, a sarki lámpánál megszólít egy hölgy ápolt, rendes ruhában: „Kérem, segítsen! Nem tudunk fűteni, 2 gyermekemmel élek, és nincs munkám másfél éve...”

Apaszemmel: míg élnek, mi is gyerekek vagyunk

2011. 11. 21.
„Apu! Azt meséld el, amikor a dédidnek mentél lángosért a sarokra, és elejtetted a fagyidat háromszor is...” –

Milyen világban élünk? – Apaszemmel

2011. 10. 22.
Közhelyekkel élve: az élet nem habostorta, és ezzel (sajnos vagy szerencsére) gyermekeink is nap mint nap szembesülnek.

Apaszemmel: tanulás, tovább

2011. 10. 02.
A fejem zúg, de nem fáj, mert minden évkezdésben van valami izgalmas és ünnepélyes.