Felnő a gyerek

2016. 03. 17.
Bori lányom nagykorú lesz a hónapban! Fogalmam sincs, mikor történhetett, hogy egyszer csak felnőtt! Ezen jeles évforduló jobban elgondolkoztatott, mint tavaly a saját negyven évem, mert ijesztő, hogy egyszer csak nem kell az aláírásom, de még a beleegyezésem sem a viselt dolgaihoz. Nem lehet, hogy ennyire rövid a gyermekkor!

Ki lett a gyerek példaképe?

2016. 01. 15.
Még Karácsony előtt történt egy anyai szívemet melengető, egyben annyira megható kis esemény, hogy elsírtam magam egy bevásárlóközpont ruhaboltjában, és továbbgondolva a dolgot, ezen írásig jutottam.

Mézeskalács házikó

2015. 12. 17.
Rovatunkban egy nagycsalád életét mutatjuk be, férfi és a női szemszögből. Alább Anya gondolatait olvashatjátok, Apa írása pedig itt található.

Nélkülük

2015. 11. 02.
Elveszíteni valakit mindig nagyon nehéz. Az emlékek kitöltik az ember elméjét ébren és álmában is, ezer kérdés és gondolat kavarog ilyenkor bennünk, szükségünk van a családi és baráti támogatásra, közös emlékezésre. De a személyes gyászt kívülről csak segíteni lehet, mindenkinek magának kell végigjárni ezt a folyamatot.

Tömeg! Közlekedj!

2015. 10. 21.
Az utóbbi években teljesen elszoktam a városi tömegközlekedéstől, mert vagy biciklivel jártunk vagy a családi autóval közlekedtem. Most, hogy újra a fővárosban töltünk néhány napot hetente, méghozzá a belvárosban, ahol a troli a ház előtt áll meg, viszont a parkolás embertelen drága, a bicajt pedig nem tudom felhozni a negyedikre, így bkv-zunk a gyerekekkel.

Újra a rendszerben

2015. 09. 02.
A nyári szünet nem tud elég hosszú lenni, szülőként is nagyon jó, hogy nem kell reggelente korán kelteni a gyerekeket, hogy lehet ráérősen reggelizni, hogy azt csinálnak, amihez csak kedvük van, nincsenek kötelezettségek, csak nyaralás.

Házunk táján 2. Rész: Kempinganyu

2015. 08. 30.
Beköltöztünk a meseházikóba! Volt egy működő fürdőszobánk, ami igazából mosókonyha és mosdó még nem volt benne, egy gyönyörűen felcsempézett „majdkonyhalesz”, egy korlát nélküli lépcső, egy tágas fagerendákkal teli gyermek galéria, ahol még hiányzott az üveglap a födémből.

1. rész: káosz a köbön

2015. 07. 30.
KÖLTÖZÜNK! Most már írhatok A Házról, mert nagggyon sok bonyodalom és izgalom után miénk lett végre. Az utolsó utáni pillanatban kaptuk meg a kulcsokat és vágtunk bele az átalakításba, de csodával határos módon találtunk helyi kivitelezőket, akik (ha minden jól megy) bő két hét alatt varázsolnak nekünk lakható házat, falbontással, fűtésszereléssel, új fürdőszobákkal, gyönyörű padlóval és hófehér falakkal.

Fáradtan és boldogan

2015. 06. 23.
Ahogy közelít a tanév vége, egyre nehezebb a gyerekeket kiimádkozni az ágyból reggelente, elindul a visszaszámlálás, hogy „gyere kicsim, már csak 19 reggel kell ilyen korán felkelni, ezt még bírjuk ki!”

Boriszemmel

2015. 06. 18.
Kaptam egy ajándékot anyák napjára! Igen, kaptam. És én mint apa nagyon büszke vagyok rá! A nagylányunk találta ki, amikor már látta, hogy áprilisban teljesen „összeomlik” minden körülöttünk. Az említett ajándék utolsó utáni pillanatban, egy vasárnap este landolt a mailboxomban.