Novák az öregedésről: Az emberélet útjának felén

2010. 09. 27.
Elmúltam negyven, így külön és egyben, különösebb fel- és főhajtás nélkül. Aggodalomra semmi ok – gondoltam – múltam, voltam én már ilyen is, olyan is! Tizenötnek nehéz kamasz, huszonötnek negyedszázados, harmincasnak tagbaszakadt, harmincháromnak megfeszítetlen. Megannyi „legendás" forduló, melyek akkor és ott nem érintettek meg különösebben, bár örömmel fogadtam a bölcs tanácsokat, miszerint azon jeles pillanat(ok)ban kezdődik, avagy múlik valami, megkérdőjelezhetetlenül.

Csúcsidő

2010. 07. 02.
Ha el nem cseszem barátom, fogpiszkáló! Tán közismert a szakállas székely vicc, a reggel gerendának induló, estére szálkaként végző fenyőfatörzs tanulságos története. A maximalizmus ösztöne hál'istennek velünk született, de ördögi részletekkel bír; amint "közönséget kap", rögvest az elismerés utáni vágyakozás démona szállja meg. Így szolgáltatjuk hát ki magunkat: képességeinknek és a követelményeknek egyaránt...

Klónok háborúja

2010. 05. 30.

Ha és amennyiben a konformizmus veszélyeinek gondolata egy Walt Disney rajzfilm(gyár)-termék kapcsán önti el elménket, egy percig se csodálkozzunk.... Hol vannak már a karakteres figurák, a meglepő fizimiskák, a szórakoztató grimaszok, generációk meghatározó gyermekkori emlékei?

Függőségi nyilatkozat

2010. 04. 29.
Alulírott, Novák Péter – hosszú évek kitartó önvizsgálata után – kijelentem, komoly függőségben állok élettel, halállal, s ezen függőségekből fakadó számtalan más, apró, hétköznapi történéssel, lelkiállapottal.

Tavaszi változat

2010. 04. 08.
A szív ezt megérzi, nem kell ide időjárásjelentés vagy dátum szerint bejelentett meteorológiai tavasz. Benne van a levegőben. Sarjad, illatozik, lüktet, bekebelez. A férfi zakót ölt, könnyű sállal, napilapot vesz, kerthelyiséget keres és talál. Időt enged magának, hogy figyelmezzen. Ha másra nem, hát magára az idő múlására…

Önként és dalolva

2010. 04. 07.
Közel három évtizede az Európa Kiadó zenekar dalszerzője.
1994-től az Egyesült Államokban él, ahol számtalan foglalkozást űzött, volt kamionsofőr, takarító és stúdiógondnok.

Böjt egy hónap

2010. 03. 10.
Ha áll valami jól az emberiségnek, hát az bizony a heroikus áldozathozatal! Fennkölt tárgyilagossággal lapozgatjuk a történelemkönyvek arcképcsarnokait, bele-beleborzongva a múló időbe, s a markáns portrék láttán könnyes büszkeséggel idézzük eleinket.

Remény-élmény

2010. 01. 17.
Nincs is jobb a hét közepére eső Szilveszternél, jut is, marad is az álmodozásból! A remekül időzített lottószelvény vásárláshoz hasonlatosan, időben rövid pórázon tartja az önfeledten csaholó bizakodást, ugyanakkor kellő teret biztosít az elképzelések szabad asszociációinak, jól körülszimatoltatva a jövőt, hogy aztán…

Fosztó-képző

2009. 12. 22.
Mit tudom én! – válaszol indulatosan teljesen ártatlan kérdésemre a szupermarket-eladó, majd zavartalanul visszateszi lábát a tejtermékekkel zsúfolt hűtőpult oldalára; épp cipőfűzés közben zavartam meg szegényt, én átkozott!

Egykoron, szépkoron

2009. 12. 08.
A könyöklő alatti doboz az aprópénz helye az autómban. Hol parkolásra, hol koldulókra szánt összeget rejt, ez utóbbi esetek kapcsán materiálisan is csillapítva a világ igazságtalansága feletti érzéseimet (hadd ne térjek most ki a parkolóórákra), tudva tudván persze, hogy a piros lámpánál kinyújtott százas valójában engem ment meg.