Mentés mindig másként

2011. 04. 28.
Krisztiánnal véletlenül találkoztam, abban a budapesti kórházban, ahol hatodik éve műtősként dolgozik, és ahol láthatólag otthon érzi magát.

Akin egyszer reverenda volt

2011. 03. 29.
Zsille Gábor élő példa rá, hogy az aszkéta és az életművész milyen jól megfér egyetlen emberben.

Semmi nem volt igaz abból, amit mondott

2011. 02. 27.
Évi 33 éves, csinos, mosolygós, két lábbal a földön álló lány. Nem készült arra, hogy egyedül nevelje fel a gyerekeit.

Intimitás és függőség

2011. 01. 23.
Pál Ferencet nehéz volna bárhová is besorolni. Volt magasugró bajnok, élt párkapcsolatban, és hindu szerzetes is akart lenni.

Hadvezér anyai szívvel

2010. 11. 23.
Már a telefonban tegez, az olyan ember közvetlenségével, aki pontosan tudja, kicsoda, vagyis mi dolga a világban.

„Megélni az irodalomból itteni szocialista találmány”

2010. 10. 27.
Milyen lehet háromszor elvenni ugyanazt a nőt? És negyven könyvet írni? Mindezt három nyelven? Ferdinandy György tudja.

A végletek asszonya

2010. 09. 28.
Ugye emlékeznek még Anikóra? Aki mint házi gondozó beszélt elhivatottságáról, betegével való személyes kapcsolatáról, és akit gondozottja hozzátartozói csak így jellemeztek: „egy csoda". Pedig ők csupán utolsó állomását ismerték a mindössze 40 éves asszony színes életútjának.

Erre született

2010. 08. 24.
Anikóval Nagykanizsán találkozom, egy temetésen: kiáll a gyászoló tömeg elé, és búcsúztatót mond. Elég a hozzátartozók arcát nézni, ahogy beszél, személyes és őszinte hangon: minden szava talál. Az idős férfi, akitől elköszön, a betege volt, de nyilvánvalóan sokkal több annál: valaki, akit nagyon megszeretett az együtt töltött mindössze három hónapban – akit most valóban megsirat.

Átfestett élet

2010. 07. 23.
Barátságtalan tacskó fogad, őrzi a kívül-belül rendben tartott, soha el nem készülő, vakolatlan házat. Gazdája betessékel, sárgászöld macskaszemével fürkészi az arcom. Tegez, fiamnak szólít. Megnyugszom. Összeálltak a szabályok. Amikor a vaskályha füstjében a kávét isszuk, már valóban beszélgetünk. Lassan kérdeznem is alig kell, Bada Márta – Balázs János-díjas cigány festőnő – mesél...

Árvácska unokája 2.

2010. 06. 02.
Emlékeznek még előző számunkból Hédire? A 40 éves, mozgáskorlátozott, kislányarcú nőre, aki gyerekkoráról mesélt. Arról, hogyan verte anyja, majd hagyta ott a kórházban, ahol 4 évesen megműtötték a lábát.