„Olvad az idő”

2016. 12. 13.
Elképesztően sok slágert köszönhetünk neki, pedig életében csupán négy lemezét jelentette meg az akkori egyetlen kiadó. Húsz posztumusz albuma, 32 évvel a halála után is töretlenül játszott számai, dalainak újabb és újabb feldolgozásai egyértelműen kijelölték rangját a magyar könnyűzenei palettán. Máté Pétert a közönség máig nem engedte el. De milyen lehetett vele együtt élni – és milyen az emlékével, az alakját övező legendákkal, s azzal, hogy a rajongók és rosszakarók mindig mindent tudni véltek? Máté Péter özvegye, Máté Edit egész életében ódzkodott a nyilvánosságtól. A közelgő emlékkoncertre való tekintettel most mégis otthonában fogadott.

Vendégségben ég és föld közt

2016. 11. 08.
A legtöbben csak képekről ismerjük, és félelemmel vegyes csodálattal nézzük a hóhatár fölötti kopár csúcsokat. Eszünkbe sem jut, hogy oda eljuthatunk, de még az sem, hogy oda vágyjunk. Nedeczky Júliát ez a vidék hívogatja: e világ és túlvilág határmezsgyéje, ahová 19 éves korától követi álmát. Szikla- és jégmászó versenyek után megjárta a tátrai, alpesi csúcsokat; 2001-ben részt vett a Millenniumi Mount Everest Expedíción, de legnagyobb szerelme mindig is a Himalája volt. 2003-ban Erőss Zsolt társaként teljesítette a Gasherbrum II. megmászását – amivel ő lett az első magyar „női nyolcezres”. Mégsem csak a hegyeknek él: a mászás-túravezetés mellett pszichológus és zenész.

Eltűnt, keressük!

2016. 10. 04.
100 évvel ezelőtt Sinka Vivien és édesanyja talán plakátokkal ragasztja tele Veszprém városát (már ha akkor is ott él), úgy kutat eltűnt személyek után. Ma a közösségi médiában „plakátolnak”: országosan, profin, és munkájuk itt nem ér véget. Vivien 25 évesen nagy gyereknek vallja magát, aki későn érő kortársaihoz hasonlóan élvezi az otthonlakás előnyeit; munkájában mégis olyan felelősségvállalást mutat, ami generációjára kevésbé jellemző. Bár édesanyjával dolgozik, az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítványnak ő az elnöke és arca. Telefonhangja alapján komoly, kiskosztümös nőnek képzeltem – az a féloldalas frizurájú, teletetovált lány viszont, akivel találkozom, nemcsak életkora miatt kelthet bizalmat a lázadó, elszökdöső fiatalokban, akiknek segít: vele szót értenek.

Légszimat és nyomkövetés

2016. 09. 02.
Magyarországon évente több száz ember tűnik el úgy, hogy soha nem kerül elő; mások meghalnak, pedig talán megmenthetőek lennének, ha időben jelenti valaki az eltűnésüket – például a Cserhát Különleges Mentőcsoportnak. A 6 éve, országosan működő csapat tagjai egyre több sikertörténettel büszkélkedhetnek: sokan köszönhetik nekik – és különlegesen képzett mentőkutyáiknak – az életüket. Az egyesület alapítójával és elnökével, Juhász Zoltánnal beszélgetek, aki 38 éves nyugdíjasként talált rá új feladatára – hála régi szenvedélyének, a kutyázásnak.

„A börtön a társadalom kicsiben”

2016. 07. 28.
– ugyanerre jut egymástól függetlenül Dosztojevszkij, Churchill vagy Mandela – és őket idézve beszélgetőtársam, Fliegauf Gergely elméleti börtönpszichológus, kriminológus is. Börtönben szerezte első munkatapasztalatait őrként, majd nevelőtisztként, és azóta is – 25 éve – a börtönügy elkötelezettje: kutatóként, oktatóként, a Börtönblog írójaként vagy a kínzás és a rossz bánásmód ellen folytatott munkájában.

A lélek és a motor

2016. 07. 19.
Éppen 30 éve táncolnak együtt. Gimnazistaként kezdték, standard kategóriában évekig versenyeztek, és több más műfajba belekóstoltak, mielőtt rátaláltak az argentin tangóra, mely ’93-ban nálunk még szinte ismeretlen volt. Götz Andrea és Szőllősi András: színpadi koreográfiák készítői, a Botafogó Táncegyüttes alapító tagjai, az első hazai argentintangó-táncház megálmodói. Tangó-produkcióikkal a MÜPA, az Operaház, az Erkel Színház, a Nemzeti Táncszínház fellépői. Először 25 évesen jártak Buenos Airesben, amit később több út követett – de a legemlékezetesebb mindig az első nagy utazás.

Erdő-sebek gyógyítói

2016. 05. 27.
„Erdőket, vadakat, életet mentünk” – ez az Erdőmentők mottója, célkitűzése, és a közösség Génrezervációs csoportvezetőjének, Kissné Dóczy Emíliának személyes hitvallása. A természet szenvedélyes szeretete, rengeteg energia és hit összpontosul az alapítvány munkájában, és – miközben naponta szembesülünk az évszázadok óta tartó környezetpusztítás hatásaival, a sokszor helyrehozhatatlan károkkal – ez a lelkesedés ragadós. Beszélgetőtársamé különösen. Egy budai kávézóban mesél az erdőmentésről, mely munka utáni munka, egyben hobbi és erőforrás – de mielőtt belekezd, rendel egy erdei gyümölcsös limonádét.

Toporzékolni az energiától

2016. 07. 07.
Salamon Beáta megkerülhetetlen az autentikus magyar hangszeres zenében. Prímás, zenetanár, a Méta együttes alapítója, koncertfellépő, színházi és stúdiózenész, nép-és világzenei együttesek – köztük a Csík zenekar – zenei rendezője. „Már pici klasszikus hegedűsként belém verték az előítéletet a népzenével szemben – írja. Ezt próbálom jóvátenni 1981 óta, missziósként.” A népi hegedűt szívesen ötvözi jazz- vagy rock-zenével, de más műfajokba is gyakran kirándul. Súlyos betegségből lábalt ki nemrég – most új erővel várja a feladatokat.

Család helyett

2016. 03. 31.
Önök tudják, kik a helyettes szülők? Én sem tudtam. Nem örökbefogadók, nem nevelőszülők, hanem olyan önkéntesek, akik bajba jutott családok gyerekeit fogadják be, addig, amíg a vér szerinti szülő(k) helyzete rendeződik.

Élet az élet vége előtt

2016. 02. 22.
A Magyar Hospice Alapítvány óbudai házában Ferdinandy Nóra gyógytornász, koordinátor, a gyerek-team vezetője fogad. A folyosót fotósorozata díszíti. Pillanatképek: egy-egy tekintet; idős néni arca, akit segítő etet; hálás, a törődésnek szóló mosoly… Majd jönnek a faliújságon a gyerekfotók: „az a kislány él még, ő már nem, ő itt tavaly halt meg…” . Ez a ház nem kórház, és szerencsére nem is olyan. Tiszta termek, kellemes kert, kedves, figyelmes segítők…; ravatalozó. A hospice-ról a médiában keveset hallani: az élet vége nem hálás téma, és a halál, ha nem beszélünk róla, mintha nem is létezne. Holott közös sorsunk. Az olyan emberek nélkül pedig, mint Ferdinandy Nóra – vagyis a hospice szakemberei és önkéntesei nélkül – ez a világ sokkal rosszabb hely volna.