Fizika, gitár és gályarabság

2015. 11. 30.
Sok ember válságba kerül a 40. éve táján, amikor rájön, hogy soha nem azzal foglalkozott, amit igazán szeretett volna. A félig indiai származású Sinha Róbertnek nem volt ilyen krízise. 28 éves korában úgy döntött, hogy bár imádja a fizikát, és mérnök-fizikusnak lenni sem rossz, ő inkább mégis gitárművész lesz. Zenei világát a magyar népzene határozza meg, de a saját útját (és a világot) járja, s olyan előadókkal dolgozik együtt, mint Herczku Ágnes vagy Csemer Boglárka. Ha izgul fellépés előtt, főleg elméleti fizikával relaxál.

Családi arany

2015. 11. 04.
A játszótérnyi nappaliban ülünk, ahol a három nagyobb gyerek – a Down-szindrómás Lili (13), Bence (11) és Julcsi (8) – szabályosan babázik a legkisebbel, a másfél éves, de nagyon ritka kromoszómaproblémája miatt csöpp Emmával. A legfurcsább, hogy semmi furcsa nincs ebben a családban; ha csak az nem, mennyire normális, miközben két gyerek is speciális törődést igényel, a másik kettő pedig láthatóan kicsit sem szeretne kevesebb figyelmet kapni. Júliusban mégis egyvalaki került reflektorfénybe, Lili – becenevén Lilkó –, aki szertornában öt érmet nyert a Los-Angles-i Speciális Olimpián. Bár szülei nem állhattak a dobogón, a győzelem az övék is. Az édesanyával, Körner Judittal beszélgetek.

„Nem az ő hibájuk...”

2015. 09. 21.
Rengeteget hallani gyermekvédelemről, új és új koncepciókról. Azokról kevesebbet, akik naponta ott vannak a vártán, a gyerekek mellett, akiket jobban fenyeget a kiégés, elhasználódás, mint szintén veszélyeztetett tanár-társaikat. Beszélgetőtársamnak nem járt nyári szünet, bár pedagógus: nevelő egy budapesti gyermekotthonban. Neve elhallgatását kérte, de hogy ki ő, milyen ember, az kiderül abból, amit elmesél. Állami gondozottakkal töltött mindennapjait, érzéseit, gondolatait évek óta blogjában mondja el „mindenkinek”, Tóth Lajos álnéven. Így őszinte lehet – akárcsak most velem és Önökkel.

Otthon, igazán

2015. 09. 07.
Az örökbefogadást Magyarországon rengeteg tévhit és előítélet övezi. Ha nem is tudatosul, a mesék mostohatörténetei és a bulvársajtó örökbefogadós sztárhírei alapozzák meg, hogyan viszonyulunk ehhez a témához. A tényleges emberi sorsok – örökbefogadóké és örökbefogadottaké – gyakran kiesnek a látóterünkből. Mártonffy Zsuzsa újságíró, blogger hiánypótlóként indította el internetes oldalát, az Örökbe.hu-t, hitelesen segítve mindazokat, akiket ez a kérdéskör valamiképp érint. Ő maga – férjével – egy vér szerinti kislányt és két örökbefogadott kisfiút nevel. Veronika 6, Zsolti 4, Valentin 2 éves.

A szimbiózistól az elkötelezettségig

2015. 07. 16.
A társfüggőségre sokan úgy tekintenek, mint a viccbeli bácsi a zsiráfra: „ilyen állat pedig nincs”. Holott épp olyan szenvedélybetegség, mint a többi. Pont úgy körüllengi a tagadás, sőt talán még nehezebb felismerni, mint az alkohol- vagy drogfüggést – s az egyén életére nézve csaknem olyan romboló.

Egy mindenkiért

2015. 07. 07.
Talán hallottak már Brandt Viktorról, talán utaztak is vele. 22 éve dolgozik trolivezetőként, és olyan szerencsés, hogy elmondhatja: imádja a munkáját, sőt még a fizetésével is elégedett. Van azonban egy másik, korántsem titkos szenvedélye: szabad idejében mozgássérülteknek segít, programokat szervez, életminőségüket javító eszközöket szerez be, visz házhoz nekik. Mert azoknak, akik nem tudnak járni – vallja –, mi, járni tudók vagyunk a lábai.

Lánc, lánc, Eszter-lánc

2015. 06. 10.
Amikor pár éve találkoztam Kárász Eszterrel, nem jöttem rá, honnan ismerős; miközben semmilyen közös emlék nem ugrott be, úgy éreztem mintha együtt nőttünk volna fel. És tényleg vele, vagyis filmjein nőtt fel az egész generációm – amikor még csak egy tévécsatorna volt. Színészi pályája 18 évesen elakadt, ahogy annyi gyereksztáré. Az ő útkeresésének – önmagára találásának – epizódjait viszont dramaturg sem fűzhette volna fel szebben. Ma is szerepel, és ma is főleg gyerekekhez szól – a zene és a játék nyelvén: bohócdoktorként és az Eszter-lánc mesezenekar koncertjein.

Szerethető maffia

2015. 04. 20.
A nevében is figyelemfelkeltő Budapest Bike Maffia 2011 karácsonyán kezdte meg – főleg hajléktalanokat segítő – önkéntes munkáját: öt biciklista osztott szendvicset a rászorulóknak. Ma a legnagyobb közösségi oldalon több mint tizenkétezren kedvelik, követik a BBM-et, ami netes közegben azt jelenti: közülük sokan bármikor mozgósíthatók közösségi főzésre, ételosztásra, egyéb segítségre. A BBM keresztapja, Havasi Zoltán ránézésre is nonkonform figura. Szeret biciklizni, erős szociális érzékenységgel áldotta-verte meg a sors, és szívesen rombolja a sztereotípiákat.

„Kovászember”

2015. 03. 24.
Chemez Farkas a népművészet ifjú mestere. Találkozhatunk vele a Mesterségek Ünnepén, ahol szaru-, csont- és fafaragásait árulja, vagy csíksomlyói zarándoklatai során Budapesttől Erdélyig akár a legkisebb falvakban, ahová lovával betér. 2012-ben két barátjával ellovagolt Kazahsztánba, idén – szintén lóháton – a Kárpát-medence megkerülését tervezi. Nem lepett meg, amikor megtudtam: korabeli betyárruhában utazik. Illik hozzá. Faragni nagyapja tanította, aki ma is példaképe. Elméleti tudását a pécsi néprajz szakon szerezte.

Rózsaszín pisztollyal

2015. 02. 17.
Míg egy teniszmeccsről vagy úszóversenyről mindenki tudja, vagy azt hiszi, tudja, hogyan zajlik, számos sportág kiesik az átlag magyar tévénéző látóteréből. De csak addig, míg az olimpián nem drukkolhat hazai versenyzőnek. Magyarország első kvótáját a 2016-os, Rio de Janeiróban rendezendő olimpiára Tobai-Sike Renáta szerezte meg – aki a granadai vb-n sportpisztolyban bronzérmes lett. 2014-ben az év sportlövőjének választották.