Hajlékteremtő

2013. 12. 22.
Állandó helye van: Budapesten, a BAH-csomópontnál. Én is itt találkozom Bogdány Jánossal. Sok éve árulja az újságot, melynek egyik alapítója, szerkesztője, szerzője: az Új fedél nélkül-i-t. Akik gyakran autóznak erre, ismerik.

„Önsajnálatnak nincs helye”

2013. 12. 06.
Úgy ültem be a Múló Rúzsra, ahogy az ember artistáknak drukkol, kicsit szorongva, hogy le ne essenek. De mire átgondoltam volna, hogy ez a félsz akkor most előítélet-e, amely bennem, ugyebár, nincs, beszippantott az előadás. Igazi színházat láttam. Ízléseset, bájosat, meghatót és vicceset, s mindenekelőtt: önazonosat.

Hétpecsétes titkok tudója

2013. 11. 09.
Egy színésznő veszett el benne – na, nem teljesen. Igazi nagyasszony volt, s ez 74 éves korában, második combnyaktörése után is érződik. Még dolgozik, tanít, terveket sző – de megvan már benne az elengedés bölcsessége. Megosztó személyiség.

Kiotótól a Ferencvárosig

2013. 10. 06.
A japánokat mindig zárkózottaknak képzeltem. Toda Eiko csöppet sem az. Csinos, kislányos, hihetetlen, hogy 46 éves. Nem csak a megjelenése teszi, olyan nyitottságot, kedvességet sugároz, hogy a világon bárhol boldogulna. Ő Magyarországot (ezen belül a Ferencvárost) választotta, nyelvtudás nélkül, egyedülálló anyaként.

Miért éppen Budapest?

2013. 09. 09.
Klassz nő – leginkább így jellemezném –, irigylésre méltó nyitottsággal és bátorsággal az élethez. Úgy mozog a világban, mint akinek mindenhová bejárása van. Nem vendégként, hanem olyan emberként, aki megfogja a munka végét, és keresi, kinek adhat, mit tanulhat ott, ahol éppen van.

Anyaként mindent

2013. 08. 09.
Amikor elindította a blogját, nem gondolta volna, hogy ezzel ő segít másoknak, csak azt érezte, ha ír, két napig jobban érzi magát. Amit nem mondhatott el senkinek, elmondta mindenkinek. Azután, legnagyobb meglepetésére, kiderült: ereje és mindig újraéledő optimizmusa mennyi erőt és reményt ad sorstársainak; sokan pedig arra jöttek rá, gondjaik milyen aprók a valódi bajokhoz képest.

Nem az egész világ színház

2013. 07. 10.
Vigántpetend, a Művészetek Völgyének helyet adó Balaton-felvidéki falucska neve sokaknak ismerősen csenghet. Ide költözött családjával és alapított színházi alkotóműhelyt Józsa István, aki rendezéssel töltött évei után új célt és örömöt a pedagógiában talált. Frissen sült cipókkal fogad otthonában, ahol kislányával, Rebekával, Barkával, a vizslával, na meg cicájával él – és ahol gyerekeknek tart életmódtáborokat.

Felvette a fehér botot

2013. 06. 07.
Számára a fotózás többet jelentett remek megélhetésnél, hobbinál: ő úgy fogalmaz, az volt a „legális drogja”. Munkájával bejárta a világot, miközben két gyerekét egyedül nevelte. Amikor 36 évesen elveszítette a látását, nemcsak az egzisztenciája került veszélybe: élete középpont nélkül maradt.

Állatfarm

2013. 05. 09.
Van egy tanya Budapesten. Ha nem is a közepén, de az Aquincumtól kőhajításnyira. Némi séta a HÉV-től, és egészen más világba csöppenünk: egy nagyon emberibe, sok-sok állat közé. Inkább menhely ez, mint gazdaság. Itt él Saflánszki Krisztina, a párja, Seres Péter, és a lány szülei – egy kicsi, kétszobás házban. Ismerjék meg őket úgy, ahogy én: állataikon keresztül. Érdemes.

Páston innen, páston túl

2013. 04. 11.
Nagy Tímea párbajtőröző azok közé tartozik, akikre megosztottság nélkül büszke egy egész ország. Számos, csapatban szerzett aranyérmén, Európa- és világbajnoki győzelmén felül két olimpián is ő törte meg a jeget: Sydneyben és Athénban az első magyar aranyérmet hozta el.